Alakor (Triticum monococcum)

Kis-Ázsiából származik, az emberiség legősibb termesztésbe vont búzaféléje. Hazánkban a XIX. sz. közepéig termesztették, majd fokozatosan kiszorult egyéb búzafajták, végül a  nagyüzemi birtokok kialakulása miatt.  Szalmája igen szívós, a Kárpát-medencében ennek köszönheti fennmaradását is, mivel Erdélyben szalmakalap készítéshez mindig termesztettek kisebb mennyiségű alakort. Igen jól alkalmazkodik tápanyagban szegényebb talajokhoz is, a legtöbb gabonabetegséggel szemben gyakorlatilag ellenálló. Decemberben is vethető,900 mtengerszint feletti magasságig sikerrel termeszthető. Gyomelnyomó hatása is figyelemre méltó. Ezen tulajdonságainak köszönhetően új fajták nemesítésének alapjául szolgál. Napjainkban a biogazdálkodás terjedésével újra visszakerült a termesztésbe. Az alakor kiváló minőségű sárgás színű lisztet ad, melynek igen magas a lizin- mikroelem- és esszenciális aminosav- tartalma. Szénhidráttartalma alacsony. Olyan sikért tartalmaz, amely a legtöbb glutén érzékeny ember számára biztonságos, nem okoz olyan allergiás reakciókat, mint a modern búzasikér.

Az alakor állati takarmányként is felhasználható, leginkább sertést és lovakat etettek vele.

Az alakor kalásza

Az alakor kalásza

 

Tönke (Triticum turgidum subsp. dicoccum)

Az alakor utána a második legősibb gabonaféle, a közel-keleti népek legfontosabb gabonája volt, az Ókori – Egyiptomban is ezt termelték. A vad alakor és a kecskebúza kereszteződéséből alakult vad tönkéből származik. Hazánkban a XIX. sz. közepéig elsősorban a hegyvidékeken termesztették, majd fokozatosan kiszorult a termesztésből. Tiszta vetései is előfordultak, de elsősorban árpával és más búzafélékkel keverve vetették. Kiváló télállóságú, jó szárazságtűrő és jól alkalmazkodik a gyenge tápanyag ellátottságú, köves, homokos talajokhoz is. Termesztése extenzív- ökológiai gazdálkodásban javasolt.

Kalásza teljes érésben fekete színű, fehérjetartalma nagy, kiváló tésztát ad.

Kenyérbúza (Triticum aestivum)

A közönséges búza rendkívül formagazdag faj, a Európában közel 4000 fajtát tartanak számon, a Fekete-tenger vidékéről származik, a Triticum nemzettség többi tagjához hasonlóan a vad alakorból (Triticum boeoticum) alakult ki.

Fajtái négy ökológiai csoportosíthatók:

  • humid éghajlat búzái: csapadékosabb, hűvösebb éghajlatot igényelnek, kevésbé télállók
  • sztyeppe típusú búzák: Európa és Ázsia sztyeppe övezeteiben honosak
  • a sivatagi és félsivatagi éghajlat búzái: nagy a szárazságtűrő képességük, a viszonylag rövid időszakban lehulló csapadékot jól értékesítik, szárukat és leveleiket vastag viaszbevonat borítja
  • magas hegyvidékek párás éghajlatú búzái: vízigényük nagy, a hűvösebb éghajlatot kedvelik, gombás betegségekre ellenállóak

A kenyér búza két legjelentősebb fajtája a Kárpát-medencében a csupasz vetési búza (Triticum aestiveum subsp. vulgare) és a tönkölybúza (Triticum aestivum subsp. spelta).

 

A kenyérbúza

A kenyérbúza

Tönkölybúza (Triticum aestivum subsp. spelta)

Ősi, Délnyugat-Ázsiából származó gabonafajta. Rendkívül jól alkalmazkodik a környezeti adottságokhoz, kiválóan tűri a szárazságot, távol tartja magától a gyomokat.

A Kárpát-medencében nyolcezer éve termesztik, mivel fogyasztásával a Nap ereje költözik belénk. Bingeni Szent Hildegard, Virtuosa viriditas materia-nak és Optimum granum-nak nevezi. Aquinói Szent Tamás a tönkölybúzát ajánlja áldozó ostyául.

Fehérjetartalma 20 % körüli, ami az emberi fehérjékhez nagyon hasonló összetétele miatt, gyorsan tud beépülni szervezetünkbe. Esszenciális aminosavakban, rostokban is igen gazdag. Szeléntartalma akár 30x-osa is lehet a kenyérbúzáénak, burka sok szilíciumot tartalmaz.

Durumbúza (Triticum durum)

Más néven keményszemű búza, a Mediterrán területek fő gabonanövénye, jól tűri a szárazságot. A durumbúza nagyon gazdag rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban. Tésztája kenyérkészítésre nem a legmegfelelőbb, de száraztésztának kiváló. A szemolinából (=durumdara) tojás és egyéb adalék anyagok felhasználása nélkül is szép sárga színű, ízes, tészta készíthető.

Árpa (Hordeum vulgare)

Az árpa egyike a legrégebben termesztett gabonaféléknek. Elő-Ázsiából származik, nagy alakgazdagsága miatt a legkülönbözőbb éghajlatokon termeszthető.

A görögök fő eledele volt, Demeternek árpakenyeret ajánlottak fel áldozatul. A római gladiátorok is árpát fogyasztottak. Erősíti a kötőszöveteket, idegrendszert, izmokat, csontokat.

Az árpa

Az árpa

Rozs (Secale cereale)

Kis-Ázsiából származó gabonafélénk, alkalmazkodóképessége nagyon jó, kiváló hideg- és szárazságtűrő növény. A magashegyi népek gabonája,2000 mtengerszint feletti magasságig megterem, a leggyengébb földben is. Búzafélékkel keverve is vetik. Lisztje több ásványi anyagot és rostot tartalmaz minta kenyérbúzáé.

Zab (Avena sp.)

Mérsékelt égövi nemzettség, a fajok többsége Ázsiában, kisebb hányaduk Európában él.

A nemzettségbe mintegy ötven faj tartozik, melyekből 20 faj nálunk is honos, különböző gyepek növénytársulásaiban vesznek részt. A kultur-zabok terjedése a lótartáshoz köthető, legelterjedtebb a takarmány zab (Avena sativa), legfőképpen lovak számára termesztik, de a humán táplálkozásban is jelentős szerepe van. Nagyon magas a zsír, esszenciális aminosav, és rost tartalma. Sportolók eledele.

Köles (Panicum miliaceum)

Ázsiából származó növény, a durva homoktalajok kivételével bármilyen talajon vethető, hőigénye nagy, vízigénye az összes gabonanövény közül a legalacsonyabb, bár az aszályra sekély gyökérzete miatt érzékeny. Tenyészideje rövid: megfelelő körülmények között mindössze 60-65 nap. Ezen tulajdonságai miatt sok afrikai nép előszeretettel termeszti. Rendkívül jó magnézium, szilícium, foszfor, fluor, vasforrás. Gyorsan emészthető.

A köleskása hamar elkészül, ezért vendégváró ételnek kitűnő.

A köles

A köles