A bakonyi tanyavilág néprajzával keveset foglalkoztak eddig, pedig számos részletében eltér ez az életforma a falusitól, illetve az alföldi tanyákétól. A tanyavilág anyatelepülését, Szentgált, Vajkai Aurél dogozta fel igen részletesen1,2, viszont a tanyákról alig tesz említést, pedig egykor a szentgáli lakosság jelentős hányada élt a tanyákon, ellenben Sófalviné Tamás Márta kimerítő részletességgel dolgozta fel a szentgáli tanyavilág és a benne élők történetét, mindennapjait3. Az 1930-as népszámlálás adatai alapján Szentgál lakossága 4284 fő, ebből a tanyákon 1593-an laknak, ami a lakosság több mint 37 %-a!

A tanyai életmód és gazdálkodás más életformát követelt meg, mint a faluban. A tanyai ember szinte csak magára számíthatott, minden munkát magának kellett elvégeznie, legfeljebb a szomszédok segítettek egymásnak. Az itt élő emberek a saját bőrükön tapasztalták meg, ha nem tudták jól beosztani a munkafolyamatokat, és azok időbeli ütemezését. A tanya elzártságához az is hozzá járult, hogy télen vagy jelentősebben csapadékos idő esetén is, nem vagy csak alig lehetett közlekedni. Tehát annyi élelmiszert és takarmányt kellett raktározni, hogy átvészelhetőek legyenek ezek a nehezebb időszakok. Fontos volt a tervezés a beszerzésnél, a falusi bevásárlásoknál is, hiszen nem lehetett bármikor eljutni valamelyik környező település boltjába. Aki nem volt képes alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez, az gyorsan visszaköltözött a faluba, különben megszólták a tanyavilágban, hogy nem dolgos, gondos ember.

A tanyai ember jelleme hozzáidomult a tanyai körülményekhez. Aki egyszer megszokta a tanyát, az többé nem érezte jól magát a faluban. Hiányzott a tanya magánya, a szabadság, a széles égbolt és látóhatár. A tanyai ember magának való, csendes, ritkán beszélő típus volt. Kihez is beszélt volna az állatokon kívül. Itt nem volt a közvetlen közelben kocsma, sem egyéb szórakozás, már az is ünnep volt, ha a távolabbi tanyákról átjöttek a szomszédok, rokonok. A közbiztonság is jobb volt, mint a faluban. A tanyai emberek alapvetően becsületesek, hiszen egymásra voltak utalva a szomszédokkal. A tanyák sehol sem voltak bekerítve, legfeljebb a kerten egy kapu, hogy a baromfik nem menjenek nagyon messzire. A szomszéd leginkább segíteni jött vagy segítséget kért. A rossz szándékúak és az idegenek ellen minden tanyán volt néhány komondor és kuvasz, amely nagytestű, vehemens területőrző kutyák az állatok őrzésében is segítségére voltak a gazdáknak. Az elvégzendő munkák legtöbbször igen kemények, egész naposak voltak. Az állatok etetése, itatása főleg olyan helyeken okozott gondot, ahol nem volt jó ivóvíz. Ilyenkor a legközelebbi forrásról, vagy kútról, lajtos kocsival kellett hordani a tanyára a vizet3.

 

Birkaakol (Vajkai 1959)

Birkaakol (Vajkai 1959)

A vizsgált terület tanyáinak tulajdonosai több csoportra oszthatóak származásuk, vallásuk és gazdasági erejük alapján. Az első csoportot a tagosításkor földhöz jutott családok alkotják. Ők a szentgáli köznemességhez tartoztak, általában jómódúak és református vallásúak voltak. Legtöbbször a faluból gazdálkodtak, a tanya csak ideiglenes szállásként, valamint takarmány- és terményraktárként funkcionált. A gazdagabbak általában konvenciós alkalmazottat fogadtak, aki családjával kint lakott a tanyán és gondozta az állatokat. A nagyobb tanyákon több család is élt kint, ilyenkor több házat is építettek, szoba-konyha-kamra elrendezésben. A következő réteg a meggazdagodott juhászok rétege. Nem feltétlenül nemes származásúak, de igen büszkék voltak az elért státuszukra. Általában feles juhászként kezdték valamelyik gazdag falusi juhásznál. Ez azt jelentette, hogy a megegyezés szerint, a választott bárányok fele a felfogadott juhászt illette. A gazda és a saját birkáit együtt legeltette, de külön voltak számon tartva. Ha lejárt a szerződés ideje, vagy elég birka szaporodott fel a feles juhász kezén, akkor önálló gazdálkodásba kezdett. Szintén reformátusok, tanyaépületeik egyszerűbbek, hiszen gyakran vándoroltak az állatokkal, viszont hodály vagy tüskével kerített karám és akol tartozott hozzájuk. A harmadik csoport a beköltözöttek csoportja volt. Nem annyira egységes csoport, mint az előzőek, mert ők már úgy vásárolták a földet és a tanyát, illetve az ország messzebbi vidékeiről is érkezhettek. Közülük kiemelkedett a katolikus német anyanyelvű tanyásgazdák csoportja. Ők a szomszédos német falvak népességének kirajzása során vásároltak földet a szentgáli határban, így kevésbé kötődtek a faluhoz, inkább az anyaközségükkel álltak szorosabb kapcsolatban. Általában földművelők, tanyáik rendezettek, szépek voltak. Az utolsó csoportot a szegényparasztok alkották, akik kényszerből költöztek ki a tanyára. Általában igen kis földterület tartozott a kezük alá, főleg a nagyobb gazdaságokban vállaltak munkát3.

A vizsgált tanyák tulajdonosai gazdasági erejük szerint a következő csoportokba tartoztak. A nagygazdák közé tartozott Rák Károly, aki 150 holdon gazdálkodott, valamint Vámos Béla, akinek80 holdföldje volt. A beszármazottak közül Augusztin István középparaszt volt,40 holdtartozott a tanyájához, míg Hudi János a szegényparasztok közé tartozott, alig6 holdföldön gazdálkodott.

A tanyavilág megszűnése a II. világháború után kezdődött. A német kisebbséget kitelepítették Németorszába, sokszor akkor is, ha a családban csak az egyik szülő volt német anyanyelvű. A jómódú, nagy földterülettel rendelkező gazdákat mint kulákokat üldözték, földjüket elkobozták. A tanyavilág sorsának megpecsételődését a tsz-rendszer és a nagyüzemi mezőgazdálkodás bevezetése jelentette. Az egyre több beszolgáltatás és a folyamatos nyomás hatására sokan „önként” felajánlották földjüket a termelőszövetkezetnek. Ők általában megtarthatták a tanyaépületeket, vagy a kitelepítettek, kulákok tanyáját kapták meg és ott lakhattak. A faluhoz közeli tanyákat lebontották, a központtól távolabb lévőket viszont sokszor nem, emiatt maradtak fenn a vizsgált tanyák is4.

 

1.: VAJKAI A. (1959): Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Akadémiai Kiadó, Budapest. 398 p.

2.: VAJKAI A. (1987): Szentgál. Egy bakonyi falu folklorja. Akadémiai Kiadó, Budapest. 139 p.

3.: SÓFALVINÉ TAMÁS M. (1987): A szentgáli tanyavilág kialakulása és pusztulása II. – Élet a tanyákon. Kézirat. Veszprém Megyei Múzeum Adattára. 128 p.

4.: BRENNER L. (2005): Szentgál gazdasága és gazdaságpolitikai története, 1945 – 2004. Szentgál Kultúrájáért és Közhasznú Tájékoztatásáért Alapítvány, Szentgál. 445 p.