A területről készült térképek közül az I. Katonai Felmérés (1782-85) 1:28800 méretarányú térképén még kevés helymegjelöléssel találkozunk, a kezdetleges térkép még egybefüggő erdőséget ábrázol, csak a Hajag szerepel a térképen, Fekete-hegy néven.

A II. Katonai Felmérés (1852) (M: 1:28800) térképéről, amelynek elkészítését I. Ferenc rendelte el, már sokkal több információt tudhatunk meg. A környező települések közül Lókút, Óbánya, Akli, Pénzeskút és Gyertyánkút már kőből épült házakkal bírnak, a környező földek pedig szántóföldi művelés alatt állnak. Friss irtásként ábrázolja a vizsgált területhez dél felől csatlakozó hárskúti-kismedencét, „Hársadi rét” felirattal. A környező elnevezések legtöbbje a mai napig fennmaradt, például az Égett-hegy, a Kerteskő vagy a Kőrös-hegy. Érdekesség a térképen, hogy a Fekete-hegy (amai Hajag) oldalában hamuzsírfőzőt jelöl (Schlack Gruben = Salakbánya), valamint még működő üzemként jelöli a pénzeskúti Újhutát (Schmelz Ofen = Olvasztókemence), de már jelöli a Somhegy pusztán felépített üveghutát (Glasshütte) is. Ami mindebből kiolvasható: a hárskúti irtások már igen előrehaladottak voltak, a levágott erdők helyén bokros, ligetes terület maradt vissza és a vizsgált tanyák területét még erdő borította.

 

A vizsgált terület a II. Katonai felmérésen (1852) Eredeti méretarány 1:28800

A vizsgált terület a II. Katonai felmérésen (1852) Eredeti méretarány 1:28800

Az 1849-ben elrendelt kataszteri felmérés célja a földadó kivetés mértékének meghatározása volt a Szabadságharc utáni újjáépítési költségek fedezésére. Ezért 1852-ben készült egy ideiglenes felmérés, amelynek elkészítéséhez az összes addig készült térképet felhasználták, de csak a községek és dűlők határvonalait mérték fel, ezen belül a tulajdonosok bevallásos alapon fizették az adót. Emiatt igen szegényes információt nyújt, a kutatáshoz gyakorlatilag használhatatlan. A részletes kataszteri felmérés 1856-ban kezdődött, amely során a térképeket településenként rajzolták meg, a bel- és külterületet egyaránt ábrázolták. A térképen feltüntették a természetes és mesterséges tereptárgyakat, a földrészletek határait, de emellett részletesen ábrázolták a vízrajzot és az utcahálózatot is, továbbá sok helyen jelölték az egyes dűlőneveket is. A térképekhez kapcsolódó birtokkönyvekben a tulajdonost, az adott parcella leírását, épületeit, művelési módját és minőségét is megtaláljuk, helyrajzi számok szerint. Sajnos a részletes felméréshez készült birtokkönyvek elvesztek, sem a Veszprém Megyei Levéltárban, sem az Országos Levéltárban nem találhatóak, egyedül a német nyelvű felmérő könyv maradt meg, ami csak a parcellák helyrajzi számát és területadatait tartalmazza. Ez rendkívül érzékeny veszteség a terület múltját kutatóknak.

 A III. Katonai Felmérés 1872 és 1884 között készült (M: 1:25000), az előző katonai felmérésekhez képest jóval részletgazdagabb: megjelennek az Öreg-folyás, Mester-Hajag, Renkő és Égett-hegy megírások, mint a terület fontos határhelyei. Újdonság a hegycsúcsok magassági értékekkel való ellátása, amelyet a nadapi szintezési főalappont kijelölése tett lehetővé. A hárságyi irtást már, mint művelt területet jelzi, megfigyelhető az egyes művelési ágaknak megfelelő parcellák jelölése (pl. W: wiese, weide = mező, legelő, H: heide = puszta). Az erdővel borított területen két helyen is találkozunk a K.O. felirattal, ami az egykori mészégető telepek helyzetét mutatja (Kalk Ofen = mészkemence). Kőből épült lakóházat, tanyaépületeket nem jelöl a területen. Minden bizonnyal a falutól messze eső földeken már megjelentek a tanyák kezdeményei, de ezek valószínűleg kunyhószerű, sárból, vályogból épült időszakos szállások voltak. A vizsgált területen néhány nyári akolt jelez a térkép az egybefüggő erdőségben, ami valószínűleg az erdei legeltetés bizonyítéka, az akkori erdőket már erősen megritkítottak és az aljukat legeltették.

 

A vizsgált terület a III. Katonai Felmérésen Eredeti méretarány 1:75000

A vizsgált terület a III. Katonai Felmérésen Eredeti méretarány 1:75000

 

A területről készült légifelvételek általában sok fontos adattal szolgálnak az elemzés során. Az 1950-es évektől kezdődően öt-tízévente készültek egy adott területről légifelvételek. Sajnos a vizsgált területről összesen három felvételt sikerült felkutatnom, ezek közül az 1955-ös felvétel használhatatlanul homályos, valószínűleg a kamera rossz beállítása miatt, az 1968-as pedig nagy magasságból készült, így az elemzéshez ez is alig használható. Az egyetlen használható felvétel 1951-ben készült. Élessége és részletgazdagsága mellett értékét növeli, hogy egy fontos időszakban keletkezett. Az 1950-es évek elején történt ugyanis a legtöbb tanya államosítása és lebontása, ekkor indult meg a tanyavilág lerombolása, pusztulása. A felvételen a vizsgált tanyákon kívül a hárskúti tanyavilág többi, mára már nyomtalanul eltűnt tagja is tisztán kivehető. Az egyes mezőgazdasági táblák, parcellák művelési módjainak megállapításában is nagy segítségünkre van. Mi több, a tanyákhoz tartozó gyümölcsösök állapotáról is képet alkothatunk.

A vizsgált tanyák az 1951-es archív légifotón

A vizsgált tanyák az 1951-es archív légifotón

 

A területet ábrázoló következő térkép 1953-ból származik, a II. világháború utáni katonai térképészet első átfogó felmérése (1953-59) alapján készült (M: 1:25000). Érdekességként említendő, hogy a szántóterületek ekkor érték el a legnagyobb kiterjedésüket és a főbb erdőrészletek határa is megegyezik a mai határokkal. Fontos az azóta megszűnt tanyák ábrázolása, hiszen így könnyebben lehet ezeket a terepen azonosítani. Azokban az években kb. 40 tanya volt lakott a hárskúti külterületen.

 

A területről készült katonai térkép (1953)

A területről készült katonai térkép (1953)

 

A polgári térképezés messze elmaradt abban az időben a katonaitól, de a Bakony útikalauzhoz a Bakonyról készült térkép is ábrázolja a fontosabb tanyákat. A térkép nagy léptékű áttekintő térkép, pontos méretarány megadása nélkül.

Az 1970-es katonai térkép a korábbi katonai térképek felújításával készült, jellemzője, hogy sokkal kevesebb információt jelöltek rajta megírások formájában, de a domborzati és vízrajzi elemek részletesek. Az 1953-as térképezés óta sok tanya megszűnt, ez a termelőszövetkezetek erőszakos terjeszkedésének az eredménye.

 

A vizsgált tanyákat ábrázoló katonai térkép részlete (1970)

A vizsgált tanyákat ábrázoló katonai térkép részlete (1970)

 

Igen fontosak a terepi munka során az 1:10000–es méretarányú EOTR térképek, amelyeket 1976-tól készítenek folyamatosan, ezért az ábrázolt adatok néha elég idősek lehetnek. Mégis a friss turistatérképekkel kombinálva megfelelő tájékozódást biztosítanak, a terepen és munkatérképként is használhatóak. Megközelítően a mai viszonyokat tükrözik, a tanyák helyét és a domborzatot, vízrajzot, valamint a részterületek határait pontosan ábrázolják. Általában a művelési ágakban lehet eltérés, az eltelt évek során a felhagyott szántók begyepesedtek, a legelők és kaszálók cserjésedtek, beerdősödtek.

 

A vizsgált terület M=1:10000 méretarányú EOTR térképen

A vizsgált terület M=1:10000 méretarányú EOTR térképen

 

A területről készült ortofotó és a műholdfelvételek nyújtják a legfrissebb információt a terület állapotáról (a kacskaringós vonalak az egykori Csajági tanyán kialakított crossmotor pályát mutatják.

 

A vizsgált terület 2005-ös ortofotón

A vizsgált terület 2005-ös ortofotón

 

A térképek tanúsága szerint a közigazgatásilag akkor Lókúthoz tartozó Gyertyánkút 1780. körül már kőből épült házakkal rendelkezett. Lakói favágással, szén- és mészégetéssel, valamint állattartással foglalkoztak1. A településhatár túloldalán, a szentgáli részen is nagyarányú erdőirtások folytak. A tanyavilág az anyatelepülés (Szentgál), valamint a szomszédos irtástelepülések, mint például Gyertyánkút vagy Pénzeskút, szaporodó népességének a távolabbi határrészekre való kiköltözésével jött létre. A vidék falvairól, lakosságának életéről és mentalitásáról szemléletes leírásokat olvashatunk Rómer Flóris utazásairól 1860-ban írt könyvében2.

A nagyarányú birtokátrendeződés és erdőirtások az 1836. évi törvények által kötelezővé tett tagosításnak volt köszönhető. Ez azt jelentette, hogy a szétdarabolódott birtokrészeket újra kimérték és egy tagban, az előző birtokkal megegyező értékben kapott a tulajdonos új földterületet. Ez a folyamat a többszöri törvényi sürgetés ellenére a kiváltságaikhoz ragaszkodó falvakban, mint amilyen a köznemesek által lakott Szentgál is volt, igen lassan haladt. Szentgálon, a nemesség ellenkezése és a pereskedések miatt csak 1895-re zárult le a tagosítás. Mivel a határ rendkívül nagy volt, a távolabbi részeket nehezebben lehetett megművelni. Ennek ellensúlyozására, akik a távolabbi határrészeken kérték ki a földjüket, egy kicsit nagyobb területet kaptak. Minden hold kiosztott föld után bizonyos erdőterület is járt, tehát akinek sok földet osztottak, nagy erdőterületet is kapott. A nemesek vitája alatt sok környékbeli és idegen vásárolt földet Szentgálon, mert számítottak a tagosítás során nyerhető erdőkre. Akkoriban úgy tartotta egy sváb mondás: „Veszi Szentkalogy rossz tehín, kapni rá négy ökör ajándék!” Ezt így kell érteni: a rossz tehén a sovány, trágyázatlan föld, mellyel jó minőségű, értékes erdők járnak Szentgálon3.

Az addigi nemesi közbirtokossági erdőket szinte mind kiosztották, csak a talajvédelmi funkciójú erdők maradtak meg közös használatra, ez alig 1000 katasztrális hold (továbbiakban: kh,vagy hold, egyenlő 0,58 hektárral) erdőt és 2000 holdlegelőt jelentett (főleg a meredek hegyoldalak, valamint a szentgáli tiszafás tartozott ide). A kiosztott területeken a tulajdonos, nem lévén szabályozás, kényére-kedvére vághatta az erdőt. Ez oda vezetett, hogy az 1880-as években még 17000 kh területű erdők az 1935-ös erdőtörvény hatályba lépéséig 10000 kh méretűre csökkentek4. A századforduló volt a legnagyobb erdőirtások ideje, utána a leirtott területeket legeltették, szántották. Mivel a területek zöme a faluközponttól igen távol esett (pl. a Szénégető dűlő 16 km-re, Kőrisgyőr 17 km-re volt a falutól, a földeket a faluból kijárva nem lehetett megművelni), ezért már a kezdeti időkben hajlékokat, kunyhókat építettek a földeken, majd később építették át azokat kő vagy vályogfalú tanyaépületekre5.

 

A szentgáli határ tanyavilága (1937) Forrás: Veszprém Megyei Levéltár, V. 402. bb. 90/i, Szentgál község iratai.

A szentgáli határ tanyavilága (1937) Forrás: Veszprém Megyei Levéltár, V. 402. bb. 90/i, Szentgál község iratai.

 

1.: SZILÁGYI E. (2004): Hárskút története. Német Kisebbségi Önkormányzat, Hárskút. 188 p.

2.: RÓMER F. (1860): A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat. Nyomatott Sauervein Gézánál Győrött. 216 p.

3.: SÓFALVINÉ TAMÁS M. (1986): A szentgáli tanyavilág kialakulása és pusztulása I. Kézirat. Veszprém Megyei Múzeum Adattára. 192 p.

4.: KABINA J. (1880): A szentgáli közbirtokosság erdészeti viszonyai. Erdészeti Lapok XIX. évfolyam. pp. 103-115. In: OROSZI S. (szerk.) (2006): Bakonyi erdők, bakonyi évszázadok, válogatás kétszáz év írásaiból. Veszprém. pp. 78-84.

5.: HEGYI I. (1978): A népi erdőkiélés történeti formái (Az Északkeleti-Bakony erdőgazdálkodása az utolsó kétszáz évben). Akadémiai Kiadó, Budapest. 418 p.