A termesztett növények nagyjából megegyeztek a faluban termesztettekkel, azzal a különbséggel, hogy a tanyákon nagyrészt önellátásra termeltek, a piacra csak ritkán került az áruból. Az erdőirtás során kitisztított, majd felszántott termőföld kezdetben viszonylag jó termést biztosított, hiszen a humuszban gazdag, pihent föld tápanyag-szolgáltató képessége igen jó volt. A szántóföldi művelés során ez a tápanyagbázis fokozatosan csökkent, végül a talaj kimerült, a termőréteg erodálódott. A meredekebb domboldalakon igen hamar áttértek a legeltetésre vagy kaszálásra. A sekély termőrétegű, köves területeken szintén csak legeltettek. A nagy állatállomány miatt sok trágya állt a gazdák rendelkezésére, ezért a szántóföldnek meghagyott parcellákat rendszeresen trágyázták.

A faluhoz közelebbi földekkel ellentétben a távolabbi, frissen felszántott tanyai földek sokkal többet teremtek, valamint a trágyázással ezt a termésmennyiséget sok helyen sikerült is fenntartani. Az ilyen tanyai gazdákat elismerés és irigység övezte. Ennek köszönhető, hogy a tanyavilág államosításakor sokan szerettek volna az egykori szántóföldekből maguknak kihasítani. Viszont a hozzáértő gondozás hiányában a talaj gyorsan kimerült, a termésmennyiség visszaesett, sok esetben emiatt rövid időn belül elhagyták a tanyát. A szentgáli Alsó-erdőn, a vízhiányos területeken a földosztás során tulajdont szerzők néhány hónap múlva visszaköltöztek a faluba, mert nem voltak képesek gazdálkodni az egykor virágzó tanyákon1.

A megfelelő nagyságú földdel rendelkező gazdák a tanyákon a mai napig mintaként felfogható gazdálkodást folytattak. Megtalálták a helyes arányt a növénytermesztés, állatállomány, takarmánytermesztés és a tápanyag-utánpótlás bonyolult rendszere között, ezáltal virágzó gazdaságot hoztak létre. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a tanyákhoz sok esetben nagy területű erdőrészletek is tartoztak, valamint a kisparcellás művelési rendszer miatt a tanyavilágban igen változatos, mozaikos gazdálkodási struktúra jött létre, akkor az egykori bakonyi tanya természetvédelmi, tájgazdálkodási és ökológiai mintaként is szolgálhat.

A tanyákon folyó növénytermesztést egy konkrét példa alapján ismertetem, amely igaz, hogy kiemelkedett a környező tanyák növénytermesztési szokásai közül, ellenben jól példázza a tanyai életben rejlő, szinte határtalan lehetőségeket. Rák Károly már gyermekkorában beletanult a tanyai gazdálkodásba, hiszen édesapjának az alsó-erdei Cserdomb dűlőben volt nagy tanyája. A felső-erdei Rák tanya mintagazdaságának kialakítása fűződik a nevéhez. Az volt a koncepciója, hogy a frissen feltört földek gazdag tápanyagkészletére alapozva nem a szokványos növényeket termeli, hanem olyan növényeket, amelyek nagy tömeget és értéket termelnek. Ezért a gabonafélékből és a takarmánynövényekből csak annyit termelt, amennyi az állatoknak és a konvenciós alkalmazottaknak szükséges volt. Az összesen 130 holdfelszántott területen termelt mákot, sárgarépát, fehérrépát, karfiolt, olajlent és ricinust. A termést nem a helyi piacokon értékesítette, gyakran már előre lekötötték a kereskedők. Volt megbízottja a veszprémi piacon és a budapesti Vásárcsarnokban is. Mákból 50-60 mázsa (továbbiakban q, egyenlő 100 kilogramm) kicsépelt mag termett egy évben. A magot a veszprémi kereskedők vásárolták fel, a mákgubót pedig a Herbáriának gyűjtötték össze. Sárgarépából az átlagos termés 6-800 q volt, amit szekéren, majd traktorral szállítottak Pénzeskútra, majd onnan teherautóval Budapestre. A répát sok munkával elvermelték és csak tavasszal értékesítették, hiszen ilyenkor sokkal nagyobb árat fizettek érte. A jó minőségű földben gyakran akkora répák teremtek, hogy emberi fogyasztásra nem akarták megvenni, ezért versenylovak számára adták el takarmánynak. A karfiolültetvényen is olyan jó termést hozott, hogy a Vásárcsarnokban nem hitték el, hogy Magyarországról származik a termés. Az olajlenből Városlődön üttettek olajat, a termés egy részét pedig a Futura, az akkori gabonafelvásárló vállalat vette meg. A len szalmáját géppel megtörték és bebálázták, majd vonattal a herendi állomásról Budapestre szállították. Itt a kárpitosok vették meg és a bútorok tömítésére használták. Ricinus termesztésével is próbálkozott, de kevés eredménnyel2.

1.: SÓFALVINÉ TAMÁS M. (1987): A szentgáli tanyavilág kialakulása és pusztulása II. – Élet a tanyákon. Kézirat. Veszprém Megyei Múzeum Adattára. 128 p.

2.: RÁK K. (1983): Önéletrajzom. Kézirat. 3 p.