A Bakony hegység az azonos nevű faunatájjal egyezik meg (Bakonyicum) és a Magyar-középhegység (Matraicum) faunakörzetének dunántúli-középhegységi faunajárásába (Pilisicum) tartozik. A hegység elhelyezkedése, domborzati és mikroklimatikus viszonyai, valamint élőhelyeinek mozaikos felépítése miatt az állatvilágában sok érdekességet találunk. A becslések szerint a kb. 32 ezres magyar faunából 15-25 ezer faj fordulhat itt elő. A hegység déli részén mediterrán, az Öreg-Bakonyban magashegységi fajok találhatók, amelyek a kis távolságok és a mozaikos élőhelyek miatt sokszor keverednek. Ennek a sokszínűségnek köszönheti a bakonyi ökoszisztéma a stabilitását.

A tanyavilágot körülölelő bükkerdőkben, az öreg, korhadó fákhoz sok ízeltlábú kötődik, mint például a védett havasi cincér (Rosalia alpina), a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), a kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus) és a ritka tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum). A böhöncök nagy tömegű, korhadó faanyaga teremt életteret a máshol ritkuló orrszarvúbogárnak (Oryctes nasicornis), a nagy bábrablónak (Calosoma sycophanta) és a nagy hőscincérnek (Cerambyx cerdo), vagy a röpképtelen gyászcincérnek (Morimus funereus). A szurdokerdők nedves avarjában él a sárganyakú ezerlábú (Polydesmus coliaris), míg a csörgedező patakok felszínén közönséges keringőbogarakat (Gyrinus natator) és molnárpoloskákat (Gerris lacustris) figyelhetünk meg. A patakok vizének tisztaságát jelzi azok gazdag élővilága: a nagy tegzesek (Phryganea grandis), tüskés bolharákok (Gammarus roeseli) mellett kérészek (Ephemeridae) és álkérészek (Plecoptera) lárvái. A vízi ragadozók közül a hanyattúszó poloska (Notonecta glauca) és a közönséges viziskorpió (Nepa cinerea) említhető. A talajszinten a farkaspókok (Lycosidae) és a futrinkák vadásznak, mint például az aranypettyes futrinka (Carabus hortensis) vagy a lapos kékfutrinka (Carabus intricatus). A bükk a tápnövénye a bükkös-díszbogárnak (Dicerca berolinensis) és a bordás taplóbogárnak (Bolitophagus reticulatus). A számos ritkaság közül kiemelendő a hegyi levélbogár egyik alfaja, amely csak Bakonybélben, míg a bakonyi ormányosbogár (Brachysomus mihoki) a világon egyedül az Öreg-Bakonyban él. A tolvajpoloskák egyik ritka képviselője a Nabicula flavomarginata, amely tipikus hegyvidéki faj, az Öreg-Bakony egyes részein gyakorinak mondható. Az erdőben sétálva a nappali lepkék közül a tavasszal legkorábban repülő citromlepkével (Gonepteryx rhamni), a hajnalpírlepkével (Anthocharis cardamines), a kis Apolló lepkével (Parnassius mnemosyne) és a kis rókalepkével (Nymphalis urticae) találkozhatunk. A tanyák lámpafénye sok éjjel repülő lepkét odavonz, közülük a nagy zöldaraszoló (Geometra papilionaria) és Európa legnagyobb lepkéje, a nagy pávaszem (Saturnia pyri) említhető meg.

 

Nagy pávaszem (Saturnia pyri)

Nagy pávaszem (Saturnia pyri)

 

A tanyák körüli kaszált, füves területeken vagy a gyümölcsösök füves alján sok gyeptársuláshoz kötődő ízeltlábú találja meg életfeltételeit. Gyakori az olasz sáska (Calliptamus italicus) és a kékszárnyú sáska (Oedipoda coerulescens), valamint az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa). A virágos réteken sok poloskafajt figyelhetünk meg, mint a mezei poloskát (Adelphocoris seticornis) és a csíkos pajzsospoloskát (Graphosoma lineatum). A talajszinten él a ritka magyar gyászbogár (Pedinus hungaricus), a közönséges nünüke (Meloé proscarabaeus), a fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops) és a védett holdszarvú ganéjtúró (Copris lunaris), de itt vadászik a közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius) lárvája, valamint a védett magyar futrinka (Carabus hungaricus) és a ritka nagy pajzsosfutonc (Licinus cassideus) is.

A bakonyi bükkösök és szurdokvölgyek kétéltűi közül érdemes kiemelni az alpesi gőtét (Triturus alpestris), amelynek egy alfaja él a Bakonyban. A farkatlan kétéltűek közül a hegyvidéki elterjedésű sárgahasú unka (Bombina variegata), valamint az erdei béka (Rana dalmatina) és a gyepi béka (Rana temporaria) él itt. A hüllők közül a lábatlan gyíkkal (Anguis fragilis), a haragos siklóval (Coluber caspius) és az erdei siklóval (Elaphe longissima) találkozhatunk. A füves területeken él a zöld varangy (Bufo viridis), valamint a zöld gyík (Lacerta viridis) és a fürge gyík (Lacerta agilis). A tanyaépületek, kőrakások kiváló búvóhelyet nyújtanak a rézsiklónak (Coronella austriaca).

A terület madárvilága igen gazdag. Az öreg bükkösökben sok odúlakó madár él, például a hamvas küllő (Picus canus) és a fekete harkály (Dryocopus martius), de előfordul itt a ritka kék galamb (Columba oenas) és legritkább hazai harkályunk, a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) is. A fák törzsén keresi táplálékát a csuszka (Sitta europaea), valamint a rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla). Az öreg erdők sok ragadozó madárnak nyújtanak fészkelő helyet, gyakori a héja (Accipiter gentilis) és az egerészölyv (Buteo buteo), de költ az örvös légykapó (Ficedula albicollis) és a ritka kis légykapó (Ficedula parva) is. A hollók (Corvus corax) száma is emelkedik a vadászat és a vegyszerhasználat visszaszorulásával. A füves területeken, gyümölcsösökben is sok ragadozó madárral találkozhatunk, mint például a vörös vércse (Falco tinnunculus), a kígyászölyv (Circaetus cinerascens) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus). A kaszálás fenntartásával, esetleg a legeltetés újrakezdésével a terület alkalmas lenne a fürjek (Coturnix coturnix) mellett a veszélyeztetett haris (Crex crex) megtelepedésére is.

 

Holló (Corvus corax)

Holló (Corvus corax)

 

A nagy, összefüggő erdőterületeknek köszönhetően az emlősfauna is igen gazdag. A nagyvadak közül találkozhatunk itt a vaddisznóval (Sus scrofa), őzzel (Capreolus capreolus) és a gímszarvassal (Cervus elaphus). A cickányfélék közül itt él a hűvös, nedves klímát kedvelő erdei cickány (Sorex araneus). A denevérek közül a tanyaépületek padlásán él a korai denevér (Nyctalus noctula), a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) és a barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus), valamint a ritka durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii) és a Brandt denevér (Myotis brandti). Az idős erdők fáinak odvaiban él a ritka kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale), a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) és az északi denevér (Eptesicus nillsonii). Az erdők eldugott részeiben él a félénk vadmacska (Felis silvestris), a róka (Vulpes vulpes) viszont a tanyákra is beóvakodik, hogy a legelőkön, gyümölcsösökben vadásszon. Az elhagyott tanyaépületek, istállók jó rejtekhelyet biztosítanak a nagy peléknek (Glis glis), a házi egérnek (Mus musculus), az erdőből ideköltöző erdei egérnek (Apodemus sylvaticus), valamint a rájuk vadászó nyesteknek (Martes foina)1.

 

Nagy pele (Glis glis)

Nagy pele (Glis glis)

1.: BARTA Z., H. HARMAT B., KASPER Á., KUTASI CS. (2008): A Bakony hegység állatvilága. In: H. Harmat B. (szerk.): A Bakony – a természet kincsestára. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc. pp. 47-84.