A terület éghajlata kontinentális, a határoló hegyek éghajlata közelít a hűvöshöz, míg a medence központi része és a délies kitettségű domboldalak éghajlata mérsékelten hűvös. A klíma alapvetően mérsékelten nedves, de a magasabban fekvő területeken több csapadék hullik. A hegyeken az évi középhőmérséklet nem éri el a 8,5 °C-ot, és itt a tenyészidőszak átlaghőmérséklete is csak 15 °C. A kedvezőbb klímájú, medencealji területeken a 9,0 °C és a 15,5 – 16 °C jellemző. Az éves csapadékmennyiség a 800 mm-t is elérheti. A téli hónapokban a hótakaró vastagsága átlagosan 40 cm. Az uralkodó szélirány észak-északnyugati, erőssége a hegytetőkön eléri a 4,5 m/s-os átlagot, a medencékben általában kisebb erősségű.

A hárskúti és pénzeskúti kismedence kiemelt helyzetének és jobbára karsztosodó alapkőzetének köszönhetően felszíni vízfolyásokban szegény. A patakok tavasszal és nyár elején bővizűek, de nyáron általában kiszáradnak vagy visszahúzódnak a kavicságyukba. A karsztos alapkőzet vízhozam-kiegyenlítő hatása főleg a források vízhozamára érvényes, ezek általában bővizűek és állandó hozamúak. Az általában száraz fennsíkon az ivóvíz volt a legfontosabb telepítési tényező, mert a tanyákat szinte mindig természetes források közelébe építették(Édesvíz forrás, Hudi és Augusztin kút). A hegység völgyhálózata fejlett, azonban ezek jó része száraz völgy (pl. Hideg-Aszó). A patakok a fennsíkperemeken festői szurdokvölgyekkel lépnek ki a kismedencékbe, ilyen például a Szekrényes-kő-árok, a Kőszorosi-szurdokvölgy vagy a Gerence patak Kertes-kői szurdoka.

Szikla a Kőszorosi szurdokvölgyben

Szikla a Kőszorosi szurdokvölgyben

 

A Hárskúti fennsík vizeit az Öreg-folyás szedi össze, amely a Gella-patakon keresztül a Hárskúton eredő, és a Pénzeskúti kismedence vizeit összegyűjtő, Gerencébe torkollik. A Hárskúti-fennsík képezi a vízválasztót három régió között: a Gerence észak felé folyik, majd a Bakonyi-Cuha-éren keresztül ömlik a Dunába, a fennsík dél felé tartó vizeit a Bándi-patak szedi össze, amely a veszprémi Séden keresztül a Sárvíz vízgyűjtőjéhez tartozik, a Hajag nyugati oldalán eredő források vizét pedig a Torna-patak gyűjti össze, majd a Veszprém–Devecseri-árokban nyugat felé vezeti a Marcalba. A domborzat és a lefolyásviszonyok jó lehetőséget kínálnak az arra alkalmas alapkőzeten a halastavak kialakítására, azonban jelenleg az egész Bakonyban igen kevés állóvízzel találkozhatunk1.

1.: MAROSI S. – SOMOGYI S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. 1500 p.