A terület a Bakonyvidék középtáj és az Északi Bakony kistájcsoportba tartozik, maga a falu és közvetlen környezete a Bakonyi kismedencék kistáj egyik medencéjét foglalja el (Pénzesgyőri Medence), míg az azt körbeölelő hegyek már az Öreg Bakony kistájba tartoznak1. A környéken változatos kőzeteket figyelhetünk meg, a hegység fő tömegét középidőszaki tengeri üledékek alkotják, ezekre települnek a fiatalabb üledékek.

A legrégebbi kőzetek 200 millió éve, a triász korban rakódtak le, oxigénnel és fénnyel jól átjárt, sekély vízzel borított platformokon. Az így keletkezett Dachsteini Mészkőre, melynek összvastagsága a 800 m-t is elérheti, jellemző, hogy kemény, vastag padokat alkot, benne csak elvétve figyelhető meg néhány ősmaradvány (Megalodus kagylók). A jura korszakban a mély tengerek alján, savas közegben keletkezett az elhalt kovavázas egysejtűek (Radioláriák) felhalmozódott vázaiból álló tűzkőgumós mészkő, melyet az ősember előszeretettel bányászott, és belőle fegyvereket és szerszámokat pattintott. A kréta korban közepes és sekélytengeri környezetben folytatódott az üledékképződés, jellemző kőzetfajták a Zirci mészkőm melyben szép kagyló-zátonyokat figyelhetünk meg és a Pénzeskúti márga (magas agyagtartalmú mészkő), melynek Ammoniteszekben gazdag feltárása messze földön híres a geológusok között.

Ammonitesz (Stoliczkaia sp.) a pénzeskúti márgából

Ammonitesz (Stoliczkaia sp.) a pénzeskúti márgából

A negyedidőszakban megkezdődött az addig összefüggő kőzettömeg feldarabolódása és a hegység kiemelkedése. A törések, vetődések mentén kiemelkedő sasbércek és a közöttük kialakult árkos süllyedékek nagyjából meghatározzák a mai hegység képét is. A létrejövő trópusi eocén szigettengerben nagy mennyiségben éltek mészvázú egysejtűek (Nummuliteszek), melyet a nép Szent László pénzének nevez2. A legenda úgy tartja, hogy dicső királyunk a kunok kezéből kiszabadított fiatal menyecskével menekült üldözői elől. Mivel lova nehezen bírta a megnövekedett terhelést az üldözők már majdnem utolérték, amik a király a nála lévő aranypénzeket üldözői elé szórta. Azok összeszedve azt lemaradtak, mire a király az fohásza kővé változtatta a pénzeket, amiket a kunok mérgesen szanaszét dobáltak (Jó erőben lehettek, hiszen a nummuliteszek Franciaországtól a Himalájáig megtalálhatók…) Pénzesgyőr is ezekről az apró 3-5 cm széles egysejtűekről kapta a nevét, hiszen a kiásott kutak alján mindig megtalálták az eocén mészkőt, így a falu egyik része méltán kapta a Pénzeskút elnevezést. A fiatalabb korokban lerakódott agyagos üledékek sok szántóföldön megtalálhatóak, belőlük kovásodott fadarabok kerülnek elő (oligocén Csatkai Kavics).

Szent László pénze (Nummulites sp.) az eocén mészkőből

Szent László pénze (Nummulites sp.) az eocén mészkőből

 

A jégkorszak során a hegység központi részein nem rakódott le számottevő lösz. Az alapkőzetek aprózódása és mállása során létrejövő talajok a medencékben és a domboldalakon agyagbemosódásos barna erdőtalajok, a meredek oldalakon és hegytetőkön rendzina talajok alakultak ki, a patakvölgyek kiszélesedő szakaszain öntéstalajokat figyelhetünk meg.

1.: MAROSI S. – SOMOGYI S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. 1500 p.

2.: FUTÓ J. (2008): A Bakony földtana. In: H. Harmat B. (szerk.): A Bakony – a természet kincsestára. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc. pp. 11-25.